War in my mind 

5.fejezet
Patricia surgott-forgott a fizikatanár mellett,a laborban,én pedig csendben ultem,s az ablakon keresztul néztem a
tornázokat.Titkon Harryre vártam,hátha feltunik a pályán,de ezt még magamnak sem mertem bevallani.Harry nem,de Karim
és Batuhan ott voltak.Nagyon is kiváncsi voltam arra,hogyan futnak,meg arra is,hogy milyen itt a tornaora,hiszen nekem
is az lesz a kovetkezo.
Az osszes ott lévo fiu egymásmellé állt,majd készultek a futásra.Mikor a tanár rajtot mondott,Karim hihetetlenul gyorsan
elrugaszkodott a foldtol,ellentétben Batuhannal,aki még mindig arra várt,hogy valami elindítsa.
-Aysa,kérlek figyelj!-bokte meg a vállam a tanár,aki az osztályban járkált,magyarázás kozben.Hát persze,nagyon is
érdekelt a fizika.Mikor a tanár már nem figyelt rám,ujbol kinéztem az ablakon.Nem volt meglepetés,hogy Karim ért célba
elsonek.Láttam,hogy a nagy táv ellenére sem fulladt ki.Batuhanon legszivesebben nevettem volna,ahogy meghuzta magát
Karim mogott,mikozben a tanár kiabált vele.
Szunetben Patricia felajánlotta,hogy bemutatja még jobban az iskolát,pontosabban az iskolába járo diákokat.Ahogy mentunk
az udvaron,s már a századik gyerek élettorténetét mesélte el,szembe jott Karim és barátja.Amit általában mindig is
csinálok,ha ideges vagyok,vagyis gyurom a szoknyámat,most nagyon is észrevehetoen tettem.Megálltam a járda kozepén,
mikozben Patricia magyarázott.
-Gyere vissza!-suttogtam neki,de nem figyelt rám.
-Jolvan és most én vagyok a hibás?-hallottam Batuhan kisfius hangját Karim felé,aztán felém intett a fejével,mutatván
Karimnak,hogy "nézd".
Csak késon vettem észre,hogy a szám tátva van,s nagy szégyenemre a kezemmel csuktam be.Karimék is megálltak,pont
velem szemben.Zsebre tett kézzel nézett rám,elég érdekesen.Batuhan osszekulcsolta a karját a mellkasán és Karimot nézte.
Erdekes pillanat volt az biztos.Mintha megállt volna az élet.Karim megragadta Batuhan karját,majd felém rántotta.
-Salam alaykum-mondták mindketten.
El voltam kábulva,alig tudtam visszakoszonni.Néztem a két fiura,azok meg rám.
-Aleykum salam.
Már annyira gyurtem a szoknyámat,hogy rendesen fájt a kezem.
-Honnan jottél?-szolt hozzám Batuhan.
-Egyiptombol.
Ha már beszélgetést kezdeményeznek velem,akkor talán kicsit megbátorodom,de ha csak szimplán koszonnek,elkezdek
idegeskedni.
-En is-vigyorgott Karim,majd Batuhan karjának felso részébe utott és felé is nevetett.
-Melyik város?
-Alexandria.Es te?
-Kairo.Ha már arabok vagyunk mindketten,beszélhetunk is ugy nem?
-Nem,ez a szerencsétlen Batu nem értené-nevette el magát.
-Jaj.-kaptam a fejemhez.
-Torok vagyok-mondta Batuhan és látszott rajta,hogy orul magának.
-Tudom-bologattam felé.
-Szoval te a mi korunkbe vagy valo.-folytatta Karim.
-Azthiszem-nevettem inmár én is.
Karim kozelebb lépett,egészen az arcomig,majd a fulembe sugta:
-Mi vagyunk az Karuhan.
-Mivan?-huztam fel a szemoldokom.
-Karuhan.
-Igen,de mi az?
Karim még kozelebb jott.Korulnézett.
-Mujahedeenek leszunk.
Kitort belolem a nevetés,mire Karim hátralépett.Batuhannal sértodotten néztek felém.
-Bocsánat,de a testvéremnek is ez a mániája.
-Ide jár?-nézett korul Batuhan,hátha meglássa valahol.
-Nem,Szaád csak az egyiptomi kopt gyerekek fenyítésében jo-nevettem továbbra is.
-Amugy-forgatta a szemét Karim-nem mi akartunk azok lenni.
-Hát?-hallgattam el a nevetéssel és vágtam komoly képet.
-Ezek itt mind-mutatott két kezével korbe az udvaron.
-Ja,ok találták ki.Aztán adunk is nekik,ugye Karim?
-Nah-nevetett nagyot.-Szoval nem vagyunk mi terroristák,de ezek azt hiszik,hát akkor oruljenek.
-Tudjátok mit?-mondtam csípore tett kézzel.
-Hallgatlak-mondta Batuhan.
-Holnap szunetben ugyanitt találkozzunk.
-Hát holnap biztos nem leszunk pont ugyanitt-csoválta a fejét Karim.
-Miért?
-Gyere az épulet mogé.
-Oda szabad?
-Persze,az is a suli része,csak azt mi uraljuk-nevetett Karim.
Bologattam,majd tolattam hátrafelé.Viszont nem azon járt az eszem,hogy mi lesz holnap,hanem azon,hogy hová tunt
Patricia.
Az osztályban mérgesen ugrott nekem,hogy miért maradtam le.
-Láttam ám!-mutogatott fenyegetoen.
-Mit?
-Azt..-megint feljebb tolta a szemuvegét,mint mindig,s ezt már megszoktam-Karim és Batuhan?Ok lesznek az uj barátaid?
-Miért kik voltak az eddigiek?
-Hát például Jane-bokte ki,utána ártatlan pillantást vetett felém-...meg én.
-Tudod mit?Holnap gyere te is velem.
Elmondtam Patriciának a holnapi tervet,majd megtudtam egy fontos tényezot.Karim a legjobb kémiás és fizikás a sulibol.
Batuhan semmibol sem jo-nem is lepodtem meg.
Otthon nagyon unatkoztam,miután megtanultam a torténelmet.Miota Angliában voltam,egyszer sem használtam a facebookot,és
elhatároztam, hogy nem is fogom.
A reggel hideg volt,de én nem fáztam annyira,mint Jane.Remegett,vacogott,pedig csak egy kicsit hult le az ido.Ha nem
lett volna iskola,nem mentem volna ki a szabadba,mert koztudott,hogy ha rossz ido van,vagy csak párás a levego,nem
teszem ki a lábam még az udvarra se,inkább bentrol nézem a pocsék idot.
-Furcsa,hogy Harryvel sosem találkozunk.Merre mehet iskolába?-tudakolodott tolem Jane,mintha én annyira tudnám.
-Nemtudom,de ha mégegyszer felemlíted nekem ezt a Harryt,komolyan mondom fejbeváglak.
Az uton osszetalálkoztunk Jane néhány barátnojével,de nem is tudtam,hogy joban vannak vele valakik az iskolábol,
vagy csak a kornyékrol.
-Szombaton buli lesz Stacyéknél.-mondta nyávogos hangon az egyik lány.
-Az szuper,ott a helyunk-kiáltott Jane-Te is josz!-jelentette ki felém fordulva.
Mostmár elegem volt.Nem elég,hogy folyton Harryvel nyaggat,de meg sem tud érteni.Fogja már fel végre,hogy nem megyek én
bulizni,mert nekem nem az jelenti a fiatalkort.
Szemeimmel duhosen bámultam rá egy ideig,majd látva a tobbi három lány ostoba tekintetét,elsiettem a helyszínrol.
Az iskolában az asztalnak dolve,az egyik szekrényt nézve,elgondolkodtam a kovetkezo lépéseken.Talán jobb is ez így.
Hogyan lehetnénk barátnok valaki olyannal,akivel semmiben nem hasonlítunk egymásra és semmiben nem értunk egyet.
Ebbol nem barátság,hanem ellenségeskedés fog szovodni.Patricia érkeztét onnan vettem észre,hogy a kuszobon hatalmasat
tusszentett.Mindenki ránézett.
-Hehe,tusszentettem-nézett zavartan a tobbiekre,majd fuzetével eltakarta az arcát és odafutott hozzám.
-Na-tette le a fuzetét az asztalomra-Hova is megyunk ma?
Akarva,akaratlanul elmosolyodtam.Megnyugodtam.Rájottem,hogy nem vagyok elveszve,attol,hogy Jane és Harry már nincs.
-Majd még meglássuk-leultem a székre,majd kezemmel támasztottam a fejem.
-Torténelem?-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-Tudom.En mindig is jo voltam torténelembol,az a kedvencem.
-Na azért!
Patricia remélem tanárno lesz felnott korában,minden adottsága megvan rá.Parancsolgat,kioktat.De nem baj,vele nincs semmi
bajom.Talán jobb is lesz vele mutatkoznom,mint Janenel.Szaád sem kedvelte ot sohasem.
Torténelem orán jol teljesítettem,az írásbelim a legjobb volt,persze Patriciáéval egyutt.
Szunetben ugy lopakodtunk,hogy senki se vegye észre.A tanárok nem is figyeltek,mi pedig eltuntunk Patriciával az iskola
mogott.Megálltunk,nem láttam sehol a két fiut.
-Na tessék!Mondtam,hogy nem jo ezekkel barátkoznod.
-Jaj Patricia,akkor mégis kivel?Rajtad kivul,meg rajtuk kivul,nem hinném,hogy valaki is hozzám valo lenne.
Nekidoltem a falnak,s vártam,hogy feltunjenek.Patricia erosen belémcsípett,mikor megjelentek.
-Salam aleykum-mondtam békésen.
-Aleykum salam-mondták mindketten.
Patricia mogém bujt félelmében,ahogy én eloszor akartam,mikor megláttam Karimékat.
Csendben álltunk egymással szemben,kozben idétlen pofákat vágva,várva,hogy valaki megszolaljon.
Batuhan megtorte a csendet,elkezdett valami torok számot dudolni,mindhárman néztuk ot,mire észrevette,hogy mi is halljuk.
-Nos-kezdte el Karim.
-Nos-folytattam én.
-Azért itt legyunk,mert itt jo.Itt nincs senki-leult a fube,majd mi is elhelyezkedtunk a foldon.
-Ez ki?-mutatott Batuhan Patriciára,s tolem várta a választ.
-Pa...pa-pa-pa-kezdett dadogni megint-Patricia...vagyok.
Mind a két fiu nézett mint borju az uj kapura.
-Vicces,hogy én mindent tudok mindenkirol,de rolam senki sem tud semmit.
Bologattak mindketten,szemoldokuket felhuzva várták a hosszasabb bemutatkozást.
-Oké-kezdte Patricia-itt lakok,a suli mellett-rámutatott arra a házra,mely magányosan állt az utca másik felén az uzletek
kozott.
-Fhu,eddig sosem tudtam,ki az a hulye aki a sulival szembe koltozik-nevetett Batuhan.
-Hogy vagy Aysa?-kérdezte kozombosen Karim.
Meglepodtem.
-Hát jol,és te?
-En is jol,alhamdullilah.
Mintha csak a mi beszélgetésunket hallottam volna,de késobb észre vettem,hogy Patricia és Batuhan is beszélgetnek.
Helyesbítek,Patricia beszélt csak,az iskola rossz átlagárol.
-Nincs kedved átjonni hozzánk valamikor?En és Batuhan szomszédok vagyunk.Megismerhetnéd a novéremet is.
-Hát-gondolkoztam el-Nem is tudom,hogy ezt szabadna e.
-Csak barátok lennénk-nevetett Karim.
-Ez itt Anglia,itt nem kell minden szabályt betartanod-mondta Batuhan,de Karim lecsitította.
-Batuhan hulye-mutatott felé-a torokok már nagyon modernizálodtak,vagy hogy is mondjam.
-Talán,mondom,talán elnézek arrafelé,majd Patricia megmutatja az utat.De mígis mikor gondoltad?
-Nemtudom.Hétvégén.
-Meglátom még-mosolyogtam Karimra.
Mikor vége lett a szunetnek,gyorsan eloresiettunk,majd szétváltunk,ok mente ballra,mi jobbra.Egész orán
lelkiismeretfurdalásom volt,de magam sem értem miért,bunbe nem eshetnék,hisz Karim nem tetszik.Még-gondoltam,aztán
majdnem hátradoltem a székkel,ugy megijedtem ettol a szotol.Talán tetszene Karim?Vagy tetszik?Megráztam a fejem,s
mikor kicsongettek gyorsan mentem hazafelé,inmár egyedul.Láttam Janet.Ott ment elottem az ujdonsult barátnoivel.Nem
is értem,hogy eddig miért hazudta,hogy én vagyok a legjobb barátnoje,de nem is gondolkoztam ezen sokáig,mivel egy olyan
alak zavarta meg csendes merengésemet,akivel végképp nem akartam társalogni.
-Miért haragszol rám?-állt meg elottem a másik utcábol kilépve Harry.
A haja már meglehetosen megnott,mindig is tetszettek a dus haju fiuk,Karimnak is nagy a haja.Jaj,már megint Karim!
Annyira elméláztam ezen,hogy el is felejtettem mit kérdezett Harry,tehát mást mondtam.
-Nem akarok veled beszélni.
-Hát épp ezt kérdeztem,hogy miért.
Ja,hogy ezt kérdezte,mostmár emlékszem.
-Azért.
Harry egy ideig még állt a sarkon,de aztán utánamjott.
-Nem hagysz békén mi?Mint amikor az uzletbe mentem,akkor is kovettél.
-Meg is érte-nézett rám gunyos vigyorral az arcán.
Szenvtelen pofát vágott,majd megint elindultam.Nem néztem hátra,de vártam,hogy ujbol utánam jojjon,talán akkor már
beszélek vele,nem éri meg rosszban lenni a semmiért,de akárhogy is vártam,nem jott.Hátranéztem,s már az utca másik
oldalán ment,lassan,nehogy utolérjen.
Mérges voltam,bementem a házba,s az ablakon lestem ot.O is bement a házába,aztán már hiába leselkedtem.
Lefekudtem az ágyra,kezeimet magam mellé raktam,és a plafont nézve gondolkodtam.Hirtelen honvágyat éreztem,hiányzott
anya,apa,a kis Hamdi,de még Szaád is.Az otthoni szobám,pedig az szegényesebb volt mint az itthoni.A gyonyoru fényre
gondoltam,ami reggelente besutott a szobámba.A hosszu utcánk is hiányzott.De az utolso emlékeim nem szépek rola.
Miért veszek ossze mindenkivel?Miért kellett egyáltalán idejonnom?Gondolataim még a kezemmel is elhessegettem a biztonság
kedvéért.Ezt csak a honvágy muveli,jo nekem itt.
Szombaton utrakeltem,hogy meglátogassam Patriciát.Mivel tudtam,hogy hol lakik nem gondolkoztam,merre menjek.Utkozben
vajon kik tuntek fel?Batuhan és Karim.Az utcán jottek mint két meno csávo,legalább is azt gondolhatták magukrol.
-Aysa!-mutatott Batuhan felém.
-Igen-mutattam magamra-Aysa vagyok.
-Nocsak hova igyekezel?Nem azt mondtad,hogy eljosz?-vont kérdore Karim.
-Most Patriciához megyek.
-Elkísérunk-ajánlotta fel Batuhan,de Karim hátbavágta,majd szegény fiu megrázta a fejét,azt jelezve,mégse kísérnek el.
-Nem kell-mondtam halkabban.
-Na jo kísérjuk,de csak ha akrja-mondta Karim Batuhannak.
-Tolem-mosolyogtam.
Mentunk az uton,inmár hárman,s azon gondolkoztam,mi lenne ha ezt Szaád vagy apa látná.Az a rossz gondolat kopogtatott
be a fejembe,hogy ok nincsenek itt.
-Patricia jo barátno?-érdeklodott Karim.
-Igen.Jobb,mint Jane.
-He?Jane Winnerrol beszélsz?
-Ismered?
-Azt ki nem ismeri,de nem is a jo hírérol.
-Hát azt én is tudom.
-Egy jo tanács:Ne barátkozz vele.
-Már nem is vagyunk barátok-szidtam le Karimot,amiért ilyesmivel megvádolt.
-Mi tortént?
-Az,hogy ilyenekkel nem barátkozok.
-De velunk igen,mi?Pedig nekunk még tole is rosszabb a hírunk.
-Ja,csoda hogy szoba álltál velunk.-tette hozzá Batuhan.
-Batu,neked mindig bele kell beszélned?
-Jolvan na,nem kell vele kiabálni-mondtam komoran Karimnak,aki lehet elszégyelte magát.