War in my mind 

4.fejezet
-Fogkefe?
-Van.
-A legszebb kendodet meg itthon hagynád?-nyujtotta felém a lila hijábot anya.-Hajkefe?Vagy azt veszel ott?Dehogyis,miket
beszélek.Ittvan,vidd!
-Anya!Nem kollégiumba megyek,hanem a nagyszuleimhez,ott mindenem meg lesz cseppet se félj.
A reptéren apa mérges tekintetet vetett rám,majd kozelebb jott.
-Egy másik kultura,egy másik ország.Aysa,nem fogsz ott maradni orokre ugye?A kendodet mindig hord!Nehogy elmenj templomba
a nagyanyáddal!
-Magasságos!-kiáltottam fel-Apu ezt komolyan gondolod?
-Pont o térne át!-nézett rám anya.
-Hát errol van szo.Nemkell ilyentol félteni.Nyáron sem mentem templomba nagyival-nevettem el magam,de a bulirol,amit már
rég megbántam és mérhetetlenul szégyellek,egy szot sem szoltam.
Elbucsuztam,de minden szunetben hazajovok majd.Szaád is megolelt,amin meg is lepodtem,talán rájott,hogy a novére vagyok.
Mivel egy muszlim lány nem utazhat egyedul,apa is velem tartott,bár már azt hidtem a reptéren,hogy nem jon,annyira
bucsuzkodott.
Nagypapa várt Angliában,apa pedig visszarepult Kairoba.
Elol ultem,nagypapa mellett a régi,de kényelmes autojában.Ahogy kozeledtunk Handtownhoz,boldogságom az egekben járt,s
alig vártam,hogy ujbol láthassam nagyit,Csillagot,Janet és Harryt.
-Aysa!Megint itt vagy!-olelt meg nagyi,majd két puszit nyomott az arcomra.
Bevittuk a táskáimat,majd leultem az ágyra,mint a multkor,s elkezdtunk beszélgetni nagymamával.Furcsállottam,hogy már
két orája ott vagyok,s még Harry át sem jott koszonteni.De nem is bántam,mivel ha megint találkoznánk,és szerelmet
vallana,az elol nem menekulhetnék,mert most hosszu ideig leszek ebben az országban,de azért kiváncsi voltam,igy Janetol
kérdeztem meg,aki délután át is jott.
-Nemtudom Aysa!Az egy olyan hulye gyerek.Azt hiszed én torodok azzal,hogy hol van és mit csinál?-nézett rám komoran.
-Tudod mit?Nem is érdekel.Tanulni jottem-doltem hátra az ágyon.
-Jaj,ne is mond-váltott át sipítos hangra Jane-Olyan szuper lesz,már mindnt elterveztem.De tudod kulon osztályba fogunk
járni sajnos.
-Igen.
-Megismered az itteni srácokat,és meglátod,hogy milyen helyesek,akkor majd szarsz rá a szabályokra.
-Ne beszélj ilyeneket,mert kidoblak a házambol-ordítottam rá-Tudod,az elso,amit meg kell tanulnod,az nem más,mint hogy
nekem nem kell pasi.Nekem majd lesz egy szereto férjem és egy szép családom,majd ha eljon az ideje,de még gyerekek
vagyunk fogd fel.
-Jolvan-Jane maga alá huzta két lábát és elhallgatott.
Reggel nagyon ideges voltam,féltem az iskolátol,mert még sosem voltam uj diák.A filmekben az ujakat folyton kikozosítik,
a végén pedig ok lesznek a bálkirálynok,vagy a pompom csapat élére állnal.Hát én egyik sem szándékoztam lenni.
Jane már korán az ajtonkban állt.Nagymama sok szerencsét kívánt,majd kiléptem az ajton.
-Jo a rucid-nevetett Jane.
-Most mi a baj vele?Ilyen szép szoknyája Egyiptomban is csak nekem volt,mert anya értett a divathoz.
Jane továbbra is kuncogott,de nem figyeltem rá.
Az iskola udvarán annyi fiatal diák volt,hogy csak ámultam és bámultam.Szép iskola volt,nagyon tetszettek a bokrok
az ajto mellett.Nagy félelmem,elkezdett beteljesulni.Mindenki nézett,sokan nevettek is és mutogattak rám.De volt,aki ugy
ment el mellettem,mintha már évek ota ismerne.
Bementunk Janenel,az igazgatohoz,aki furcsán nézett ki.Rovid voros haja már kopott,látszottak a barna szálak,nagy
pápaszemén keresztul rám pillantott,felállt és kezetfogott.
-Udvozlom,Aysa.Mrs.Benett vagyok.
Az unalmas beszéd után,amit az iskolárol tartott,elmentem,megkeresni az osztályom.Már senki sem volt a folyoson.Lassan
mentem,nem is tudom miben reménykedtem,talán abban,hogy valami miatt nem kell bemennem és hazamehetek.Hirtelen honvágyam
lett.Biztos jo tolet volt ide jonni?Megálltam az osztály elott,odabentrol hangzavar jott,de a tanárno már bent volt.
Ovatosan nyultam a kilincs felé.Amilyen lassan nyitottam ki az ajtot,olyan gyorsan fordult felém mindenki.Megtorpantam.
Még mindig a kilicsnet fogtam,s hirtelen melegem lett,mint ha lázas lennék,elhomályosult egy idore az osztály,majd ujra
kitisztult s a tanárno kozelebb lépett.
-Te bizonyára Aysa vagy ugye?-nézett keresztul szemuvegjén,akárcsak az igazgatono,de a tanárno fiatalabb volt,s haja
szoke,vállig ért.
A lányok sugdoloztak,a fiuk nevetgéltek,volt akik csendben ultek,oket nem érdekelte,hogy eggyel tobb az osztálylétszám.
-I-igen-dadogtam.
-Ulj le van még egy hely-mutatott az ablak melletti padhoz.Hálistennek itt csak egyes asztalok voltak,nem volt padtársam.
Gyorsan levágtam a táskámat,majd a szoknyám végét vettem a kezembe,s kezdtem el gyurni.Ideges voltam,s csak remélni
mertem,hogy majd megszokom az állapotot.Mikor már nagyon kínos volt a csend,a tanárno megszolalt.
-Aysa kérlek válaszolj a kérdéseinkre.-mosolygott rám a tanárno,a tábla elott állva.
-Milyen kérdésekre?-néztem fel rá.
-Ebben az iskolában van egyfajta szokás.Igy kell bemutatkozni.Kérdeznek toled az osztálytársaid,s te választ adsz.
Na ne,most még idegesebb lettem.Már a másik kezemmel is gyurtem a szép,hosszu szoknyám végét,a lábam pedig remegett.
-Honnan jottél?-szolalt meg eloszor egy szemuveges lány.Elég furcsán nézett ki,máris megláttam az arcán,hogy o az osztály
strébere.
Mindenki nézett,várták a választ.Lehet erre nem is voltak kíváncsiak,talán ez csak a bemelegíto kérdés,majd kérdeznek
valami hulyeséget és zavarban leszek megint.
-Egyiptombol-vettem erot magamon,és válaszoltam a lány kérdésére.
-Muszlim vagy?-kérdezte egy fiu,aki nekem nagyon unszimpatikus volt.Igazáboll ebbol az osztálybol talán a szemuveges
lánnyal álltam volna szoba,a tobbi nem az én koreimbe tartozik.
-Igen.
Nagy csend lett,mintha meglepodtek volna.Mintha a kendo csak dísz lenne a fejemen.
-Tudod az ortodox zsidok is hordanak kendot-nézett rám ujbol a szemuveges lány.
-De én nem vagyok zsido.Es nekik nem ilyen a kendojuk,ezt tudhatnád.
Végre elszállt a zavar a levegobol,s hangosan szolaltam meg.
-Karim testvére vagy?-kérezte az egyik lány.Még Janenél is rosszabbul nézett ki.Az oltozkodése nem iskolába valo,ha én
lennék az igazgato,a lány már repulne is.De hogy ki ez a Karim,azt nem tudtam,így hát bátorkodtam megkérdezni.
Nagy nevetés az osztályban.Korulnéztem,s mindenki majd meg fulladt a nevetéstol.
-Karim-kezdte el a tanárno-egy nagyon jo tanulo gyerek,ugyhogy ne nevessetek,példát vehetnétek rola.
Mostmár nagyon nem értettem,de meglepodtem.Tehát van egy másik olyan,mint én.
-Az a gyerek...-folytatta a szoke lány,aki a kérdést feltette-Egyszer hírhedt terroristává válik a hulye Batuhan meg a
segéde lesz-nevetett.
Batuhan.Ez torok név.Mostmár tényleg boldog voltam.En is mosolyogtam,s talán azt hidték,hogy a fiukon.
-Nagyon orulok,hogy járnak ide muszlimok,meg akarom oket ismerni.-mondtam kiábránditoan a lánynak.
Mindenki elhallgatott,aki az osztályban nevetett.Ezidáig a hasukat fogták,de most hirtelen csend lett.Hátat fordítottak
nekem.Megintcsak nem értettem az egészet,a tanárno biccentett felém én pedig ugy dontottem inkább nem torodok az
osztálytársaimmal.Szunetben az udvaron kellett lenni,Jane máris futott oda hozzám.
-Na milyen?-nézett rám mosolyogva,nem akartam elrontani a kedvét,így hát nem válaszoltam neki.
-Ki az a Karim?
-Jaj,el is felejtettem mondani.Látod milyen hulye vagyok?-nevetett.Kozelebbhuzodott hozzám,s nagyon rovidre nyujtotta
csak ki karját,majd mutatoujjával a bokor melletti padra mutatott.
Két fiu ult ott,mégpedig Karim és Batuhan.Nem tudtam melyik Karim ígyhát kértem Janet,hogy mondja el.Batuhan haja
nagyon fekete volt.Elég hulyén nézett ki,de a teste szép volt.Karim arca viszont maga a tokély számomra.Egy igazán
joképu arab fiu jár velem egy iskolába,s még nem is beszéltunk.Persze nem is fogunk.Egyszercsak megláttam Harryt.Egy
lánnyal.Ketten sétáltak,beszélgettek,nevetgéltek.
-Ki az a lány?-kérdeztem mérgesen Janetol.
-Stella.
-Hmm,Stella.Bovebben?
-Harry legjobb barátja.-Jane lesutotte a szemét,s lábával a kavicsokat rugdosta.
Hirtelen eleredt az eso,mindenki szaladt be az épuletbe.Az osztályban váratlan meglepetés ért,mikor az a szemuveges lány
odajott hozzám.
-Szia-dolt neki az asztalomnak.Letettem kezembol a tollat,mivel addig játszottam.
-Szia-koszontem neki én is.
Kis csend után ujra megszolalt.
-Hogy vagy?-feljebb tolta szemuvegét és nézett rám.
-Jol és Te?-mosolyogtam,s végre megbátorodott,ezt a hangján is hallottam.
-Nagyon jol.
-Mondcsak,ki az a Karim?
-Pontosabban?
-Mi pontosabban?-érthetetlenkedtem.
-Pontosabban mire vagy kiváncsi?
-Mindenre.
-Na de Aysa!En itt mindenkirol tudok mindenkit,aféle adatbázis vagyok,ugyhogy a minden nagyon tág fogalom.
-Jaj-emeltem fel a fejem.
A szemuveges lány továbbra is nézett rám,várta a kérdésem.
-Nos akkor ha te valami adatbázis vagy,akkor kiváncsi vagyok az életkorára,családjára,kedvenc idotoltésére,barátaira.
A lány odahuzott egy széket,fonott hosszu haja csak ugy lebbent utána.O volt rajtam kivul az egyetlen fekete haju lány
az osztályban.
-Karim Mubarak 17 éves,anyja Fatma,apja már nem él,egy testvére van,Sumaya,kedvenc idotoltése nem más mint piti
terroristát játszani a hulye barátjával,aki nem más mint Batuhan.
-Azta-a szám egy oriási O betut formált,s sokáig nem bírtam becsukni.Ez a lány olyan lehet mint az internet.-Hogy hívnak?
-Patricia-tolta megint feljebb szemuvegét.Eszrevettem,hogy fogszabályzos.Mindegyik fogán más szinu volt.
-Mindenkirol tudsz mindent?
-Igen.-megint feljebb tolta a szemuvegét.
-Harryrol mit tudsz?
-Milyen Harry?
-Jackman.
-Harry Jackman egy visszahuzodo gyerek,ezért nincs egy fiu barátja sem,de még a lányokkal sem áll szoba.Na jo egy lány
van,Stella.Harry biztos szerelmes belé,de azt mondják,hogy csak barátok.
Menten lehidalok-mondtam magamban.Miket tudok meg én ettol a lánytol,azt hiszem jot tenne ha tobbet beszélnénk.De Harry
egy olyan lányba lenne szerelmes,mint az a Stella?Kizárt.Akkor velem miért állt volna szoba.
-Mit tudsz Jane Winnerrol?
-Elég kihivoank oltozkodik és viselkedik,de szerintem jofej,bár velem nem az-nevetett.
Becsengettek.Patricia a helyére futott én pedig gondolatok ezreivel voltam elfoglalva.A hazafelé uton elmondtam mindent
Janenak és megkérdeztem tole,szerinte miért nem áll szoba velem Harry.
-Halvány lila gozom sincs.
Megvontam a vállam és az eget néztem.Gyonyoru volt.Meg sem látszott a foldon,hogy esett az eso.A Nap szépen sutott,s én
a felhoket csodáltam,milyen alakokat formálnak.
-Látom nemérdekel.
-Mi?-eszméltem fel.
-Harry.Ha tetszene vagy valami,akkor most ki lennél akadva,hogy egy lánnyal járkál mindenhova.
Mosolyogtam Janera,o pedig még mindig fel volt háborodva.
-Nem értelek Aysa,nem,nem,nem.
-Akkor elmondom.Nem fiuzni jottem ide.Nem szerzek magamnak senkit,s Harry sem érdekel.
-Na persze.
-Mit na persze?Ha azt mondom,akkor az ugy van.Most csak a szín tiszta igazságot hallod.
-Na jolvan.De miért nem érdekel?-állt meg Jane a házuk elott.
-Menj már-loktem meg viccesen,majd a fejét csoválva beballagott.
Mentem tovább az utcán,s egy filmzenét hallgattam a fulhallgaton keresztul.Lépteim lassultak,s néztem a gyonyoru
leveleket,amik a fárol hullottak.Ugy éreztem,boldog vagyok,s mitol?A világ szépségétol.Volt már ugy,hogy elsírtam magam,
ha a naplementébe néztem,vagy csodáltam a Holdat kairoi otthonunk ablakábol.Lépteim megint gyorsultam,s elkezdtem
szokdelni,mint az indiánok.Bedoptam a táskámat a folyosora,értesítettem a nagyit,hogy itthon vagyok,majd elszaladtam.
Hátul futkároztam a kertben,aki nem ismert és látott volna,valoszinuleg azt gondolja,nincs ki a négy kerekem,de mégis.
Estefelé kimentem lovagolni Csillaggal.Arra a szép tisztásra vágtattam,ahol Harry szerelmet vallott.De már nem érdekelt.
Csillag legelt,s én a fuvon ultem,mikor meghallottam valamit.Bár hamarabb hallottam volna meg és mentem volna el gyorsan.
Harry jott arra motorral.Mikor meglátott,megállt.O is meglepodott,ahogy csak én.Elforditottam a fejem,mire o kozelebb
jott.
-Aysa,végre megint látlak.-mosolygott rám.
Na persze,nagyon orul,amikor ott az a Stella.Nem fordultam meg,s szotlanul bámultam a messzeségbe.
Harry elémhajolt.Elég viccesen nézett muszály volt vigyorognom,de aztán megint ráncoltam a homlokomat és gyilkos
tekintetet vetettem felé.Felkeltem a foldrol,leporoltam a ruhámat,majd felultem Csillagra,s még fentrol egyszer lenéztem
Harryre,majd elmentem.
Nem néztem hátra,nem is lett volna semmi értelme.Továbbra is azt az életstílust fogom élni,ami nekem valo.Nem ronthat
meg engem Anglia.
Odahaza megvacsoráztam,beszámoltam nagyiéknak az elso iskolai napomrol,majd felhívtam anyuékat.Mérges voltam a skype-ra,
mert nem hallottam tisztán amit anyu mond.Néha írnia kellett,mert pittyogo hangokat hallottam.Szaád és barátai ujabb
osszetuzésbe kerultek a kopt gyerekekkel a város másik felébol.Szaád hátul terpeszkedett az én székemen,s mikor
meghallotta,hogy van két muszlim is az iskolában,jo kedvre derult.
Este hihetetlenul kényelmesnek találtam az ágyat.Egyik kezem a párna alá helyeztem,a másikat mellém raktam,s gondolkoztam.
Talán holnap még ennél is jobban fog telni,de abban is reménykedtem,hogy Harry a szemem elé sem kerul.