War in my mind 

2.fejezet
Már egy honapja voltunk Angliában,Janevel valo kapcsolatom jobbra folrdult,elfogadtam,hogy o nem muzulmán és nem akar
korlátok szerint élni.Bár egy kicsit mindig furta az oldalam,hogy jol beszoljak a viselkedésével kapcsolatban,de miota
itt vagyok,hatásomra,normálisabbá és valamivel visszafogottabbá alakult.Szaád viszont olyan barátra tett szert,akinek
a jelenléte nagyon is zavart.
Augusztus honap egyik vasárnapján egyedul szedtem néhány falevelet Csillagnak,mivel furcsamod szereti.Jane egy hétig
az unokatestvérénél nyaralt,Anglia nyugati részén,tehát ez az egy hét nyugalmas,de unalmas volt.
Szaád és nem más mint Harry,egy motrot szereltek,Harryék garázsában ahova szépen átláttam.Harry felkelt a foldrol,
felémnézett,majd Szaád meglátta ezt és viccesen de erosen hátbavágta a leselkedo fiut,aki elol nyomban elkaptam
tekintetem.
-Baromi jo lesz ez a motor!-kiáltott át nagypapának Szaád,aki megintcsak ment valahová.
Az a fekete,kicsit rozzant motor Harryé volt,azzal akart menni valahová.En mindig is akartam motrozni,de hát nemlehetett.
Bíztam benne,hogy legalább Szaád elvisz egy korre,de mikor megkérdeztem egy éjjel,azt mondta,hogy felejtsem el.
Viszont egy nap bizony szuksége volt rám,szeretett engem ugráltatni,ígyhát elkuldott engem az uzletbe,nagyi azt mondta,
hogy elmegy helyettem,de annyira unatkoztam,hogy talán még orultem is Szaád "kérésének".
Odakint végre suvitett a szél.Mostanában ennek orult az enber itt,Handtown-ban,mivel elég meleg volt az ido.Mentem az
utcán és hallottam,hogy valaki utánam ered.Gondoltam Szaád az,így hát megfordultam,aki pedig mogottem volt,megtorpant
elottem.
-Harry?-néztem ijedten.
-Aysa-lihegett a fiu majd mosolyogva folytatta-Elkísérhetlek?
-Mit gondolsz?!
-Biztos nem,de amugy akármit modhatsz akkor is megyek.
-Akkor miért kérdezted meg?
Elindultam,de bizony kovetett.
-Egyáltalán tudod hova kell menni?-nevetett rám.
-Még szép,a nagyival már voltunk arra autoval.
Harry bologatott,majd megkérdezte,hogy mit akarok venni.Eleinte nem is értettem,honnan tudta,hogy uzletbe megyek,de hát
valoszinuleg rájott,bár nem tudom honnan.
-Mi kozod van hozzá,he?Ennyire nem lehetsz tolakodo!-rivalltam rá.
-Jo,jo,jo-tette fel mindkét kezét,majd ujbol engem nézett.
-Egyébként Szaád akar valami jégrémet-morogtam.
-Ja,vagy ugy.Es te ugrasz ha kér valamit?
-Neked biztos nem ugranák.
Harry egy egész utca hosszáig csendben kullogott mellettem,majd néha utánam,mert nem bírta a tempomat.Zavart a csend,
hogy miért hallgat ennyire,és zavart az,hogy tudtam a választ.Végettem,mert megbántottam.
-Bocsánat-suttogtam nagyon hallkan,bíztam benne,hogy nem hallja meg.
-Semmi baj,már megszoktam,hogy ugy beszélnek velem,ahogy te az elobb.
Nagyon szégyenkeztem.Az arcom biztosan elpirult,ugyhogy elfordítottam jobbra.
Megérkeztunk az uzlethez.
-Jolvan mostmár hadj!Menj el!-utasítottam Harryt,aki lassan,de engedelmeskedett és hátatforitott.
Egy ideig toprengtem majd ugy éreztem,vissza kell hívnom.
-Jol van,gyere vissza.
Harry kisfius mosollyal fordult meg és szokdelt oda mellém.
-Hány éves is vagy te?
-16.-mondta,én meg kidulledt szemekkel néztem rá.
-Az hogy lehet?Azt hittem,annyi mint én.
-Ja mert ugy nézek ki mint egy kissrác?-nézett rám elég mérgesen.
-Nem,az alakod nagyon is jo-tort ki belolem,aztán kezemmel befogtam a szám.
Harry buszkén elmosolyodott.
-Az eszedre értettem,olyan vagy mint Szaád.-rontottam el a kedvét.
-Na koszonom,egyébként Szaádnak nagy esze van,csak néha nem használja.
-Na jolvan bemegyunk ebbe az uzletbe,vagy orok idokig itt fogunk állni?
-Tolem itt is idozhetunk,én élvezem a társaságod.
Megfordultam,mert mosolyognom kellett,aztán bementunk az uzletbe.Nagyon sok választék volt,végul epres,tolcséres
jégkrémet választottam.
A kasszánál,meglepett a dolog,mikoris Harry kifizette az én jégrémem,Szaádét Szaád pénzébol én vettem meg.
-Koszi-nyaltam a fagyit.
Harry és én csendben mentunk végig az utcákon,nem szoltunk egymáshoz.Mikor a tolcsér aljára értem,belenyomtam az egészet
a számba,imádtam a végét,mert tele van csokival.Harry nevetett rajtam,ahogy élvezem a jégrémet.Mikor beléptunk az
utcánkba,ugy gondoltam jobb szolni a mellettem sétálo fiunak.
-Figyelj Harry,most menj át az utca másik oldalára.
-Hát de miért?
-Mert...-nevettem.
Harry intett,majd azt tette,amit mondtam neki.
Még mindig egymás mellett mentunk,csak o az utca másik felén.Néha ránéztem,és hát nem lepodtem meg,mikor o is nézett.
Szaád odabent joizuen lakmározta a jégrémet,majd kérte a visszajárot.
Valamit gyorsan ki kellett találnom.
-Ez szerintem kevés,mi a fenéért vettél ilyen drága jégrémet?
-Az eladono kedves volt és kifizette az enyémet.-boktem ki.
-Huh,akkor az valoban kedves,majd én is benézek hozzá itt-ott.
-Neked nemhiszem,hogy adna,elég rádnézni-mutattam az arcára,ami tiszta fagyis volt.
Szaád felemelte a kezét,fenyegetoen,mintha megakarna utni én meg csak vihogtam a képébe.
Harry ott állt az utca végén,de az ut kozepén,nem pedig a járdán.
-Kérlek.-nézett rám,majd sutotte le a szemét az aszfaltra.
-Mi utott beléd?En nem...-válaszoltam neki.
Kék szinu emberek járkáltak az utcán.
-Akkor talán meghalok.-nézte még mindig az utat.
En gondolkodás nélkul odafutottam átoleltem,megcsokoltam.
Felkeltem.Ijedten néztem az orára,ami már kilencet mutatott.Soha nem aludtam eddig,de talán ma nem is akartam felkelni.
Mi a franc?Honnan otlott ez az eszembe?Honnan jott ez az álom.Megráztam a fejem-bizonyára,mert tegnap az utcán egyutt
jottunk hazafelé,és bennem maradt.
Gyorsan feloltozkodtem.
Ebéd után Szaád nagy vigyorral,ment el elottem.Utánanéztem.
-Hová mész?-kérdezte nagyi,a tányérokat a mosogatoba rakva.
-Harryvel kiprobáljuk a motrot.-nézett még mindig rám,a szemoldokét felhuzva joformán az egekbe.
-Dehogy mész-huledezett nagyi.
-Ne aggodj ennyire!-szolt oda nagypapa,aki a hetilapot olvasta.
Szaád már el is tunt,mire visszanéztem volna rá.
Odabent ultem a fotelban a Tv elott,de semmi érdekeset nem találtam benne,foleg mert hallottam,a motor robogását,s ahogy
lassan elhalkult.Bizonyára már messzebb járnak-gondoltam magamban,letettem az asztalra a távirányitot,majd felmentem a
szobába.Lefekudtem az ágyra és az éjszakai álmomon gondolkoztam.Tetszett az az álom,csak hát Harry volt benne.
Estefelé,kimentem Csillaghoz,ami ugyebár hátul van,s ahonnan jol láthato az erdo.
-Aysa.
Gyorsan megfordultam.
-Psszt.Aysa!-megint.
-Ki az?-remegett a hangom.
-Mit félsz ennyire?-nevetett rám Harry az istállo mogul kibujva.
Megfogtam ijedtemben egy kapát,felemeltem és feléindultam,Harry nagyon megijedt,de aztán lecsillapodtam,nekitámasztottam
a falnak és kérdoen néztem rá.
-Miujság?-jott kozelebb.
-Azonkívul,hogy a frászt hoztad rám,semmi.
-Itt sincs semmi,kosz,hogy érdeklodsz.-mosolygott továbbra is.-Azért jottem,hogy...
-Hogy?Valami eros indokod legyen rá,azt ajánlom.
-Azért,hogy megkérdezzem,nem e josz egy korre?
Egy ideig tétováztam,majd faképnél hagytam,de egy-két lépés után megálltam.
-Merre?
-Amerre csak akarsz-csapta ossze oromében két kezét Harry,majd odafutott hozzám,s a kezemnél fogva elrántott,és
vissza huzott az istállo mogé.
-Várj meg itt.
Mikor elfutot,éreztem a meglepodést rajtam.Barátkozok egy hitetlen,rossz lánnyal,voltam buliban,kiengedtem a hajam,
s most meg hagytam,hogy egy fiu hozzámérjen,hallatlan.
Nem kellett sokáig eme szornyu dolgokon gondolkoznom,mivel megjelent Harry.
Egy kis várakozás után,felpattantam mogéje,majd hátrébb csusztam.
-Tudom,tudom.-bologatott hátrafele nézve Harry.-Nem kell átfognod,megfoghatod az ullés végét is.Igy is tettem,majd
egyszercsak azt éreztem,hogy megyunk,de gyorsan,és igaz,nem volt olyan mennyei érzés mint Csillag hátán ulni,de
ennek is meg volt a maga bája.Nagyon élveztem.A kendom lengett a szélben,még szerencse,hogy nem szoknya,hanem boszáru
nadrág volt rajtam.
-Hol álljunk meg?-kiáltott hátrafele Harry.
-Van egy kedvenc helyem-ordítottam vissza,majd elvezettem arra.
Ez az a tisztás volt,ahova már Janet is elvittem.
Leszálltunk.Egyre jobban lehetett látni a Holdat.Leultem a fube,majd Harry is mellém.Nem huzodtam odébb,mivel senki sem
látott és amugysem féltem Harrytol.
-Jo volt,sose mentem még motorral-kezdtem el a beszélgetést.
Harry bolintott,majd rámnézett.
-Aysa,én...én szeretnék mondani valamit.
Allahom most mi kovetkezik?-ijedtem meg.Csak nem valami vallomásra készul,ne ez nem lehet.A kezemmel elkezdtem tépni
a fuvet a folrol.
-Rámnéznél már?
Ránéztem,de továbbra is ideges voltam.
-En ugyérzem,hogy...amiota megláttalak máson sem jár az eszem csak rajtad,szoval van ez a szo amit most kéne mondanom,
csak hát félek.
-Milyen betuvel kezdodik?-tátottam ki a számat nagyra.
-SZ.
-Szzzzzzzzz-mondtam ki.
-Eeeeeeeeee-folytatta,majd a szemében láttam a jokedvet és a félelmet egyaránt.
-Rrrrrrrrrr?-kérdoen mondtam ezt a betut.
-Eeeeeeeeee-bologatott.
-Tttttttttt.-hagytam abba a fucsomok kitépését.
-Llll-sikeredett roidebbre,aztán nevetett mert nem tudta kimondani.
-Eeeeeee-ment a fejem egyre kozelebb Harryhez.
-K.-fejezte be.
Aztán majdnem elállt a lélegzetem.Harry nagyon kozel volt hozzám,de aztán elkaptam a fejem.
Harry sohajtott,majd megfordult o is,csak épp mind a ketten másik irányba.Szoval Harry szeret engem?Egy 16 éves fiu.Egy
angol fiu,aki nem is néz ki angolnak,simán elmehetne a kinézetével arabnak is,vagy inkább toroknek azzal a nagy orrával.
Elmosolyodtam.Aztán ráncoltam a homlokom.Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben,majd meggondolás nélkul,hátradobtam a kezem,
majd az enyémet az ovére helyeztem.Harry azonnal megfordult és a szeme csillogott a boldogságtol.
-Ez a nyár nagyon furcsa.-mondtam,erre o csak tovább nézett szotlanul.-Figyelj!-váltottam át komor hangnembe-Nem
csokolozunk,világos?
-Mint a Nap-mondta szomoruan,aztán nevetett-Nekem elég ha te is szeretsz.
Nagyon hulye pofát vághattam,s nem tudom miért,olyan volt mintha gorcsbe állt volna arcom minden izma.
-Enis,nah...enis..haha-szégyenloskodtem,pedig világossá vált nekem is.De ilyen hamar?Hogy lehet ez?
-Viccelsz vagy komolyan beszélsz?
-Komolyan hát!Csak nem merek én ilyeneket kimondani.
Felkeltunk,elengedtem a kezét.Felszálltunk a motorra.Most nagyobb kitérot tettunk hazafelé,mint amerre jottunk.Annyira
boldognak éreztem magam,hogy ujabb elképeszto dolgot tettem.Két kezemmel elengedtem az ullést,fel tettem oket a magasba,
majd mikor leeresztettem,nem oda tettem vissza,ahol voltak,hanem Harry derekára.
-Akkor szia-mosolyogtam rá,a motorrrol leszállva.
-Hát szia-mosolygott o is.
Bementem a szobába,majd egyszercsak lelkiismeretfurdallásom lett.