War in my mind 

Hogy milyen Anglia?Számomra lehangolo az idojárás,mondták is,hogy itt folyton esik.Pont azt a napot fogtam ki,mely borus
volt.Alig vártam,hogy a taxi megálljon hisz nagyon régota utaztunk már.Szaád fekete hosszu pulovert viselt,a reptéren elég
sokan megnézték,hogy még csak nyár eleje van,de már fázik.Rajtam fehér és pirospottyos fenékig éro hosszuujju volt,egy
fehérhosszu nadrág és fejemen ékeskedett,hajamat eltakarva a kék kendo.Vallásos család lévén,se én se anyám,nem engedtuk
ki a nyilvánosság elott hajunkat.Mivel édesanyám angolnak szuletett,nagyszuleim Angliában élnek.Minden nyáron el szoktunk jonni
hozzájuk,de most két dolog is másképpen volt.Szuleim nem jottek,nagyszuleim pedig a nyuzsgo Londonbol egy kisvárosba
koltoztek.En 14 éves fejjel mindig is jobban teljesítettem az iskolában,mint mások,ezért Londonban,nagyi szomszédai
mindig jol elbeszélgettek velem,okos lánynak tartottak.Szaádot nemannyira kedvelték,mivel kissé komor a más vallásuakkal
szemben.Mitagadás,én sem rajongtam értuk,de hogy ne hozzak szégyent nagyira,mindig illedelmesen viselkedtem.Sokszor
mondták az asszonyok,hogy miért van rajtam ez a fuggony,eltakarja a szép hajam.Nos mégis honnan tudták,hogy szép a hajam,
ha egyszer sem mutattam nekik,s a "fuggyony" kérdésben hajthatatlan vagyok,nem venném le ilyenek elott.
De most,hogy itt a kisvárosban mi lesz,arrol fogalmam sincs.Nagymama mindig sokat mesélt az uj kornyezetrol az interneten,
s dicsérte is szakadatlan Handtown-t.
Az ut kietlen volt,alig jott el mellettunk auto,a taxisofor szotlanul bámulta az utat,néha félo pillantásokat vetett a
visszapillanto tukron Szaádra,aki még az uton is a Koránt olvasta.En nem tudok autoban konyvet olvasni,megfájdul tole
a szemem,de Szaádnak is biztos nehéz volt elolvasni az irásokat a kanyargos uton.
A taxi egyszercsak nagy kanyart vett,s gyorsabban kezdtunk menni,majd egyszercsak megláttam Handtownt.Elso épulete a
gyogyszertár volt,s meg voltam lepodve,hogy mennyi ember áll sort némi dilibogyoért.A hosszu foutrol letértunk,s egy
kisebb téglaházakbol állo utca vette kezdetét,melynek a vége felé megálltunk.
Nagymama és nagypapa ott álltak a ház elott,nagyi lábába dorgolodott Safy,a gyonyoruszép birman macska.
Szaád kiugrott a kocsibol,én lassabban szálltam ki,meglepett,hogy ebben a városban már nem esett,s kicsit még talán a
nap is sutott.A ház elott egy kis fenyofa állt,az ajtok elott tuják sorakoztak,mindkét félrol ketto-ketto.
-Gyertek ide-mosolygott nagyi,s átolelt minket.
-Szaád,de vártam,hogy gyere-szolt nagypapa az én udvozlésem után ocsémnek.-Van itt egykét munka amit megkéne csinálnunk
egyutt.
-Rendben-bolintott Szaád,majd segített behozni a csomagokat.
Odabent tágas konyhába léptunk,majd elovettem az itthoni ruhámat,s felszaladtam az emeletre.
-Hova tuntél Aysa?-szolt fel a lépcson nagyi.
-Egy szobát keresek,ahol aludni fogunk.
Nagyi feljott lassan a lépcson,láthatoan már o sem volt fiatal.Elémlépett és mindkét kezével a folyoso vége felé mutatott.
-Gyere!Az utolso szoba lesz a tiétek.Egyutt kell aludnod Szaáddal,nincs máshol ágyunk.Miujság Treselle-l?
-Anya megvan.-ultem le az ágyra,ami az ablak mellé volt tolva,nagyi pedig szembe velem a másikra.-Alig várjuk Szaáddal,
hogy megszulessen a baba.
-Még mindig nemtudni mi lesz,ugye?
-Talán fiu talán nem,tobb választás nincs-nevettem el magam.-Nem,még nemtudjuk,és nem is fogjuk.Apa már amugy is olyan
dolgokat vett,ami fiunak is lánynak is egyaránt jo,ugyhogy mindegy mi lesz,én jobban orulnék fiunak.
-Mohamed munkája még meg van?-érdeklodott az apám után.
-Meg,Allhamdulilah.
Odalent már készen volt az ebéd,nagyi tálalt,mi meg éhesen az asztalnál vártuk a finom csirkét és a suteményt.
Szaád nagyon belakott,egy fél orára el is vonult aludni,mivel olyan rosszul lett.
-Ha így folytassa ez a gyerek,meg fog hízni-mondta nagypapa.-Olyan derék legény lesz belole,én látom,csak ne egye tul
magát.
-Szaád neméppen jotanulo,ám tornábol a legjobb,egyet se félj.-nyugtatta nagyi helyettem is.
-Apád engedi,hogy lovagolj?-nézett rám nagypapa.
-Talán megkéne kér..
-Persze,hogy megengedi,ha meg nem,akkor is ráulhet Csillagra.-szolt kozbe nagyi.
Annyira bezsongtam a lo hallatán,hogy nyomban kifutottam a kertbe,ahol meg is láttam az istállot,benne pedig egy
gyonyoru kancát.
-Elég drágán vettem a leányzot-támaszkodott neki a karám kerítésének nagypapa.
-Milyen fajta?Milyen fajta?-kiáltozott Szaád,mikozben futott felénk.Erdekes modon elmult a hasfájása.-Ugye arab telivér?
-Nem az.-fogta meg nagypapa Szaád vállát-Ez egy furioso,hát nem látod?
Szaád kedvence az arab telivér volt,nekem viszont a noniusz.Meg is lepodtem,hogy az ocsém nem tudja megkulomboztetni
kedvenc lofajtáját egy furiosotol.
-Akkoris ráulok.-nevetett Szaád.
-Nyugodtan,de elobb Aysa megy.
-Mi?-nézett rám Szaád utánna a nagypapára.
-Jol hallottad.-osszekulcsoltam a kezemet,majd buszkén néztem a lora.
-Nem,nem,képtelenség.-kapott a fejéhez.
-Miért?-nézett rá nagypapa.
-Mert o lány.
-Nem láttad multkor azt a képet az interneten?Olyann szép volt az a muszlim no a fekete kaftánjában a sivatagban vágtatva.
Szaád nagyokat sohajtozott,majd legyintett felém.
-Azt csinálsz amit akarsz.De elobb én megyek.
-Jolvan.-hagytam rá a dolgot.
Szaád felpattant a lora,miután nagypapa felnyergelte,majd elhajtott a messzeségbe.Hova ment azt nem tudom,de majd én is
feltérképezem a kornyéket loháton.
Amíg Szaád távol volt,teljesen kisutott a Nap és végre ugy éreztem,igazi nyár koszontott be Handtownba.Nagyi odakint vágta
a sovényt,nagypapa pedig elment valamerre.Odabentrol néztem ki az ablakon,egy lány ment az utcán,majd megjelent még ketto.
Rovidnadrág volt mindegyiken,s ujjatlan felso.Az egyik voros haju volt a tobbi pedig barna.Kiváncsi voltam mirol
beszélnek,ezért lassan kimerészkedtem az udvarra,nagyi mellé és onnan hallgatkodztam,de semmit sem hallottam,csak
eszeveszett vihogást.Egyszercsak megjelent két fiu,majd így oten elmentek.
-Ismerkedj meg valakivel.
-Kivel nagyi?-sohajtottam-Ezek nem olyanok mint én,nemtudnák veluk kozos témát találni.
-Van itt egy fiu-mondta nagyi rámnézett és látta,hogy a szám egyre jobban vigyorrá gorbul.-Nagyapádnak szokott segíteni,
de mivel most itt van Szaád,nem kell a segítsége.Rendes,dolgos fiu.
-Nagyi,mit csináljak én vele?-vontam meg a vállam-Menjek oda,álljak elé és mondjam meg neki,hogy barátkozzunk?-megfogtam
nagyi karját,felhuztam a sovény mellol és így szoltam:Szia,nemismerlek,most jottem Egyiptombol,barátkozzunk.-majd nagyot
nevettem.
-Barátkozna is veled.-bologatott nagyi.
-Mibol gondolod?
-Nincsenek szegénynek barátai,láttd elobb ezt a bandát akik ittvoltak?
Bologattam neki.
-Az egyik fiu,az a magas szoke haju,az o testvére volt.Annak vannak barátai,de ezek olyan rosszgyerekek,meg a lányok sem
kulombek.Azokkal ne állj szoba.
Csováltam a fejem,majd hátraszaladtam,mert hallottam,hogy Szaád megérkezett.
-Na?Milyen?-érdeklodtem.
-Nagyon gyors,lehet vele jol vágtatni,de te ne szaladj vele,csak lassan menjen!
-Szaád,hagyd már ezt.
Az ocsém elorebandukolt,gondolom megkeresni nagyapát.
-Szia Csillag!-simítottam végig hátát.
Azon gondolkodtam,hogy hogyan szálljak fel rá,talán jobb lett volna,ha Szaád segít.Igaz 1 évvel fiatalabb mint én,mégis
mindig olyan volt,mintha a bátyám lenne,nem pedig az ocsém.Megláttam egy zold ládát,odametem érte,a lo mellé helyeztem,s
nehezen,de felszálltam rá.
Elindultunk,a város vége felé kozeledtunk,nem mentunk gyorsan,de nem azért,mert Szaád azt mondta,hanem mert nem is mertem.
A hijábomba kapott a szél,amiért odanyultam a fejemhez,nehogy leessen,ám biztosan meg volt fogatva.
Nagyon tetszett ez a város,Kairo és London mind nagyvárosok voltak,ezért nem igazán szerettem oket,de ez a Handtown,igazán
bejott.A loval még lassabbra váltottam,mikor egy olyan gyonyoru helyre érkeztunk,ahol az egyik oldalon messze-messze határ
terult el,míg a másikon nagy erdo volt,teli nagyon magas fákkal.Kissé félelmetesnek tunt az erdos fél,ugyhogy inkább
visszafordultam.Ugettunk visszafelé,én és Csillag.Az utcába beérve,megláttam azt a bandát,amelyet az ablakbol is
figykeltem.Nemnagyon akarodzott elmennem mellettuk,de hát másképp nemjutottam volna haza.
Az volt amire számítottam,s amitol féltem.Leszálltam a lorol,befelé vettem az utam s probáltam nem rájuk nézni,de ok
megláttak.
-Nézzétek-mutatott felém a voros haju lány,a tobbiek pedig nevettek.
-Uristen-fogta a hasát az egyik fiu-ne nevessetek,mert még megol.
Annyira hahotáztak és nevettek,hogy visszaszoltam nekik.
-Mit képzeltek?Neveletlen angolok!
Erre mégjobban elkezdtek nevetni,az egyik lány már nyitotta a száját az ujabb beszolásra,ám egyszercsak Szaád futott ki a
házbol,felszedett a folrol néhány kovet,majd nekirontott a fiataloknak.Megdobálta oket,lányt s fiut egyaránt.Majd az egyik
visszatámadt.A magas fekete haju fiu,aki biztos idosebb volt Szaádnál elkapta az ocsém kezét,majd maga felé forditotta és
egy hatalmasat odavágott neki.Szaád nem esett le a foldre,háromszor is visszautott,majd nekiesett a másik fiu is a lányok
pedig csak kiabáltak,szurkolván az angol gyerekeknek.Nemnézhettem tovább,odamentem,az egyik gyereket leszedtem Szaádrol,
s az ellokott engem.Aki engem ismert,tudja,attol hogy lány vagyok,még tudok nagyot utni,felémfordult és egy hatalmasat
kapott tolem.Egyszercsak egy fiu tunt fel a kornyéken.Odajott és leállitotta a fekete haju fiut,aki viszont vele sem volt
éppen kedves.
-Miért kezdegetsz mindenkivel?-ordított az arcába az uj fiu.
-Tunj a fenébe te idiota-lokte félre a fiut,aki nagyon mérges arcot vágott.
Mindenki elment,de ez a fiu ottmaradt.
-Hogy vagy?-kérdezte Szaádtol.
-Kosz jol.En nemfélek toluk.Mujaheed vagyok!
-Hogy micsoda?-értetlenkedett a fiu.-Az mi?
-Semmi,semmi-legyintettem Szaád felé.-Koszonjuk,hogy mellettunk álltál.
-Semmiség volt.Hogy hívnak?
-Aysának hivják és a novérem-morgott Szaád az orra alatt.
-Szoval Aysa.En Harry vagyok.
-Harry Potter-rohogott pofátlanul Szaád,Harry nemfigyelt rá.
-Majd..majd még találkozunk.-mosolyogtam a joképu fiu felé.
De hol voltak a nagyszuleim?Nagyiék bent voltak a hátso szobában,olvastak és egyik sem vet észre minket.Nemtudom észre
e vennék ha meghalnánk vagy valami komolyabb torténne velunk.
-Na?Nem unatkoztok itt Angliában?-kérdezte nagyapa.
-Ah neeeeem.-mondtuk mindketten Szaáddal.
-Elobb valami megszolalt Szaád a gépeden,elkezdett énekelni,a frászt hozta ránk.
Szaád felszaladt a szobába,engem magával huzott.
Az,ami nagypapára a frászt hozta,nem más volt,mint az imaido.Mentunk is,leterítettuk szonyegunket és imátkoztunk.
Szaád mikor megérkeztunk megkérdezte nagyit,merre van kelet.
Másnap Szaád és nagyapa korán keltek,autoval mentek egy másik városba,nem érdeklodtem a város neve után,igy hát csak
annyit tudok,hogy elmentek.Engem is hívott a nagypapa de én inkább nagyival tartottam,aki délután az ujdonsult
bárátnojét látogatta meg a másik utcában.Hihetetlen,hogy nagyi akárhová is teszi be a lábát,azonnal barátnokre akad.Igaz,
az oregek hamarabb tudnak barátkozni.
Mikor megérkeztunk a gazdag nénihez,teával kínált minket.Kaptam is az alkalmon,bolintottam és már hozta is a finom teát.
Egyszercsak,mikor már nagyi és Mrs.Winner a háztartás gondjairol beszélgettett,mozgást észleltem.A lassu léptek egy
lánytol származtak.Rovid fekete-fehér kockás nadrág volt rajta és egy piros ujjatlan felso.A haja voros volt és elég
rovid,pontosabban a nyaka feléig ért.
-Jonapot-fordította fejét nyájasan a nagyi felé.-Szia-nézett rám is ugyanazzal a gogosséggel.
-Nocsak!-mutatott fel Mrs.Winner-Alkalmam nyílik bemutatni legfiatalabb unokámat,Janet.Jane,Aysa a barátném unokája,
nincsenek errefelé barátai,nem mennétek el valahová?
En ráztam a fejem nagyira nézve ijedten.
-Persze!-mosolygott rám Jane,talán egy kicsit szimpatikusabbá vált egy kis pozitív mutatvány után.Odajott hozzám,
megragadta a karom,felrántott a fotelbol és huzott maga után.En még hátrafelé tekintgettem aggodva nagyira,s nem más iránt
aggodtam,csakis magam végett.Milyen helyre vihet engem egy ilyen lány?
A szobája nagyon meglepett.Tele volt a fal ezer meg ezer poszterrel,nem tudtam megállapítani,hogy valojában milyen színe
is van a szobának.Az ágynemu fekete volt,hamar rájottem,hogy a lány rocker,mikor megláttam a tucatnyi cd-t,ami a rádio
mellett hevert.
-Aysa-nevetett fel Jane.
Erthetetlenul néztem rá,várva a mondat folytatását,de Jane csendben hevert a széken,ahogy a fiuk szoknak.
-Feszélyezett vagy!-ugrott fel a székbol a lány.
Na csak ez kellett,bizony,minél kozelebb jon annál jobban félek.
-Vedd le ezt a maskarát,meleg van-nyult a kendom után,de elkaptam a kezét.
-Ne merészelj ilyenre kérni!
-Ezer bocsánat-rántotta ki a kezét a kezembol.
Már azthidtem meggondolta magát,hogy nem akar velem barátkozni,de tévedtem,mikor felkeltem az ágyárol,visszalokott,de nem
erosen.Visszahuppantam.
-Ismerkedjunk meg légyszi.Nem mindenki mondhatja el,hogy muszlim barátnoje van-nagyot nevetett,amit sértonek vettem,de
valoszinuleg nem annak szánta,csak jo kedve volt-Nekem sincsenek itt barátaim,egy évvel idosebb lehetek nálad,vagy
tán kettovel?
-14 vagyok.-szolaltam meg halkan a padlot nézve.
-Szoval kettovel.En uj diák leszek az itteni gimiben,nem ismerek senkit,de hisz erre van a nyár,nem?Ismerkedni,bulizni,
pasizni,piálni.
-Egyáltalán nem erre van a nyár kedves Jane.A nyár egy olyan honap mikor a természet kinyílik,mint egy virág,de az
egyáltalán nem a -koszorultem meg a torkom-piálásrol és a fiukrol kell,hogy szoljon.
-Egyszer vagyunk fiatalok-csapott a szavaimba.
-Egyszer!-bologattam neki.
-Hát akkor meg mi a baj?
-Ha te szulo lennél...
-Ha én az lennék akkor mi lenne?
-Képzeld csak el,van egy kislányod.Nagyon aranyos,nagyon pici,még a karodban tartod.Na?
-Nem értem,hogy mit akarsz ezzel.
Ekkor Jane széttett lábakkal ult a székében és ide oda gurult vele,ami engem felettébb idegesített.
-Ez a kislány még csak 16 éves aztán,gyerek.Elmegy egy buliba,részeg lesz,mindent osszehány,cigizik,egymás után falja a
pasikat,ahogy te mondanád,és elveszti a szuzességét.Már nem kislány.Hazamegy és te átolelnéd,még az oledbe vennéd,de
nem csak te vetted már az oledbe,hanem valami ficsur,akire másnap már nememlékszik.
Jane tátott szájjal figyelt engem,csak késobb csukta be a száját.
-Ez nagyon zsír!-tapsolt Jane.-Bírlak!
Mivel rájottem,hogy Janeval lehet beszélgetni és talán még megjavulhat,ugy gondoltam,kell vele barátkoznom,hogy jo utra
térjen.
Két nap mulva átjott hozzánk,mikor belépett az ajton,Szaád fujjozott és majdnem lekopte,de nagyi rákiáltott a konyhábol.
En annyira nevettem,hogy szegény Jane biztosan rosszul érezte magát,de feljott velem.
Leult az ágyra,ahogy én tettem náluk,én pedig Szaádéra.
-A szobádban rend van-tartotta fel két karját a lány és az ablakra nézett.
-A tiédben nincs-kacagtam egy jot.
-Aysa nemkéne gunyolnod.
-Bocsánat,csak az igazat mondtam,de egy alapos nagytakarítás után patyoat rend lesz a szobádban,mikor vagy benne?
-Jézusom,rakodni?Az nem az én mufajom.
-Annak kell lennie,miféle feleség lesz beloled?
-Az még messze van-nevetett Jane.Felkelt és kozelebb jott,halkan mondta a tobbit-Ha eljosz velem egy buliba,ami holnap
este lesz,kitakarítok a szobámban.
-Es ez nekem miért jo?
-Csak.
-Eltakarítasz,majd egy teljes hétig hosszu szoknyát vagy nadrágot veszel fel,hogy ne legyen az a hír rolad,hogy konnyuvéru
vagy.
-Itt nem beszélnek olyat-fogta meg a vállam-Itt ez természetes,de ha ez az ára,megteszem.
Felugrottam a székbol,nagy vigyorral és átoleltem Janet.
Miután hazament,ledoltem az ágyra és máson sem tudtam gondolkodni,csak a holnaprol.Epekedtem,hogy mi lesz velem,
szomorkodtam,hogy miért mentem bele.Elkészítettem a legszebb toroknadrágomat,és a seggig éro lila felsomet,amit otthon
mindig megdícsértek anya barátnoi.
Este elmondtam nagyinak azt,hogy másnap hová megyek,s hogy ne szoljon errol Szaádnak,akinek csak azt kell hidnie,hogy
Janenél alszok.
A buli estéjén Jane csongetett.Eloszor elmentunk hozzájuk,nagyon féltem.Odabent Jane felvette a legkihívobb ruháját,majd
az én oltozékemet kezdte el nézegetni.
-Ez nem jo.
-Miért?
-Vedd le a kendot.
Még máog nememlékszem,miért vettem le akkor,miért tettem ilyet,s hogy a felsomet is miért váltottam át rovidujjura,amit
Jane kolcsonzott,de megbántam.
Az utcán fekete hajamat folyton a kezemmel babráltam,féltem hogy férfiszem meglássa,de ezt nem kerulhettem el.
Messzirol megláttam a buli helyét,mindenki oda ment be.
-Jane,forduljunk vissza.
-NEM!-kiáltott rám.
Bementunk,ugyéreztem mindenki engem néz,mindenki az én hajamat bámulja.
Leultunk a bárszékekre,s Jane azonnal italt rendelt.
-Na nem!Azért ezt már nem!-mutogattam kezemmel.
-Mi a baja a holgynek?-karolt át háturlol egy fiu.
-Vedd le rolam a kezed!-morogtam rá.
A fiu el is ment.Jane sohajtott és csoválta a fejét.Egész buli alatt ott ultem és néztem,ahogy a fiatalok leisszák
magukat.Jane sem volt kulomb,ott táncolt a parkett kozepén,mindenki ot nézte,a fiuk sorra futtyogtek neki.Egy kis ido
mulva Jane odajott hozzám és megint huzott maga után.Kimentunk a kertbe,odajott két fiu.Az egyik elkezdte olelgetni
Janet a másik pedig odajott hozzám.
-Nemérzed magad itt jol?-ult le mellém a fiu,valahonnan ismeros volt,de tul sotét volt,nem ismertem fel.
-Nemépp-fordítottam el a fejem.
-Hogy hívnak?-a fiu keze egyre jobban kozeledett hozzám,majd megérintette a lábamat,mire én felugrottam.
-Szemtelen!-egy méretes pofont kapott tolem a fiu,majd odamentem Janedhoz és kozoltem vele,hogy tobbet nem jovok ilyen
helyre.Elfutottam,sebesen szaladtam az utcán,hátranéztem majd mikor már ugy éreztem messze vagyok,lelassítottam és
sétáltam hazafelé.Lassan észrevettem,hogy konnyek gordulnek le az arcomon,nagyon megijedtem,kitudja mi lett volna,ha
nem kelek fel azonnal.
A távolban egy alakot vettem észre,ult a járdaszegélyen.Muszály volt elmennem mellette,hogy hazaérjek.
-Milyen a buli?-kérdezte az a fiu,nagy meglepetésemre.
Megílltam és lassan kinyogtem,hogy nagyon rossz.
-En nem megyek ilyen helyre soha az életben tobbé.
-Ne is menj,ott csupa hulye gyerek van.Nem járok én se ilyen helyekre a bátyám a bulizos fajta,de tudod az ilyenek esze
máson nem is gondolkodik.
Megfogott amit a fiu mondott,mogotte álltam.
-Figyelj,odaadnád a szvettered?
-Fázol?Fordult meg majdnem a fiu,de elkaptam a fejét és visszafordítottam.
Odanyujtotta a ruhadarabot,a fejemre csavartam és leultem mellé.
-A fejed fázik?-nevetett a fiu,de én nem válaszoltam.
Nagy csend volt,egyikunk sem szolalt,két kezemmel az aszfaltot simogattam,mert nem tudtam mit csinálni.Egy ido után
o torte meg a csendet.
-Itt lakok,nézd csak-egy ház felé mutatott.
A kezemet a szám elé raktam,JUJ-mondtam hangosan.
-Mi van?-mosolyodott el.
Gyorsan megcsováltam a fejem,féltem,hogy megtudja ki vagyok és én azt nem akartam.De én mindenesetre rájottem,hogy ez az
a fiu,akirol nagyi beszélt és aki odajott,mikor Szaád osszeverekedett azokkal a fiukkal.
-Hogy hívnak?-kérdezte meg a fiu,én pedig elgondolkodtam,hogy mit hazudjak neki,mert nem akartam,hogy tudja ki vagyok,
hisz nincs rajtam kendo,s mielott fejemretekertem volna a szvetterét,látta a hajam,így hát fullentenem kellett.
-Nina.Aha,az a nevem.
-Ja,az enyém Harry.-nem is emlékeztem már a nevére,de bemutatkozott már.
-Láttad azt a lányt aki most jott ide?-kezdtem el érdeklodni magam iránt.
-Aysa?
Emlékszik a nevemre.Nagyon meglepodtem,hisz én azota nem torodtem vele,s o mégis emlékezett.Lehet,hogy csak jo a
memoriája.
-Az.-nem dícsérhettem onmagam,és nem tunhettem ugy mintha én lennék én,ezért megjátszottam valaki mást.-Tudod akinek
fuggony van a fején.
Oriási csend lett ezután,ugyhogy nagyot nevettem,persze eroltetetten.
-Mi a véleményed rola?
-Nemtudom,egyszer találkoztam vele,van egy elég harcias occse,de szerintem én azzal is joba tudnák lenni-mosolygott
Harry.
-Azzal is? Velem is?
Hupsz,elvétettem.Na mindegy ebbol még nem jon rá,hogy én vagyok Aysa,azt hiszi,hogy Nina kérdezi,de nem vártam meg a
választ.Felugrottam és elfutottam,persze hátulrol kozelítettem meg a házunkat,nehogy meglássa,hogy ki vagyok valojában.
Odabent nagy szerencsémre csend honolt és sotétség.Nem volt ébren már senki-hidtem ezt egészen addig,míg fel nem mentem
a szobánkba.Szaád ott ult az én ágyamon,mikor beléptem nekemvágott egy párnát.
-Ezt miért kaptam?-dobtam vissza neki.
-Hol a fenébe voltál?-kelt fel s jott oda hozzám fenyegeto arcvonásokkal.
-Hát Janenél.
-Jane-fordult meg Szaád,utána befekudt az ágyába és elaludt.
Reggel azon gondolkodtam,hogy mi lesz,ha megtudja Szaád,hogy este hol voltam,s azon is,hogy mi lesz,ha Harry rájon,ki
vagyok.
Nos,az utcán sétálva belémvágott a villám,mármint ugy éreztem.Harry jott szemben velem.
-Szia,Aysa-mosolygott rám egy fogoval az olajos kezében.
-Szia-néztemm utána-Harry.
Harry még mindig engem nézett,zavarban voltam,ugyhogy gyorsan hazasiettem.
Otthon az ajto elott ult Jane.
-Te meg mit akarsz?-kérdeztem felháborodva.
-Bocsánatot kérni.
Ahogy ránéztem,noymban láttam,hogy egy fekete hosszu nadrág és egy bo hosszuujju,kék pulover volt rajta,a haja copfba
fogva.
-Részemrol oké-nevettem rá.
-Mit nevetsz?-kelt fel Jane.
-Elmondom.Eljosz velem?
-Mégis hova?
-Lovagolni.-ragadtam meg a karját,majd huztam hátrafelé.
-En félek,ne!Nem megyek.-torpant meg.
-Dehogy maradsz itt,josz és kész.
Mikor odaértunk,Csillag csupa víz volt.
-Lemostam egy kicsit-dobta nekem a spongyát Szaád.
-Te egész nap a loval foglalkozol?-nézett Szaádra lenézoen Jane.
-Aysa!Ugye nem akarod felultetni ezt a ...
-Ezt a?-nézett rá mérgesen Jane.
Szaád félrehuzta a száját,majd otthagyott minket.
Janet felsegítettem,de fél orába is telhetett.Nagyon ugyetlen volt,de mikor elindultunk végre megértette Szaád torodését
a loval,mivel annyira élvezte a vágtatást az erdoben.
Ahol a multkor is megálltam,most is ott szálltunk le.Leultunk a fube,míg Csillag legelt.
-Tegnap eltuntél,hová?-kérdezte Jane.
-Hazajottem,soha tobbé nem megyek ilyen helyekre és kész.
-Megértettem.
-Találkoztam azzal a Harryvel,aki ott lakik a szomszédban.
-Jaj,az olyan béna.
-Szerinted-vágtam enyhén pofon viccbol Janet,aki visszaadta.
-Tetszik?-rohogott ízléstelenul rám.
-Nem!Ezt hagyjuk akkor,mert egyben azt feltételezed,hogy szerelmes vagyok belé,meg ilyesmi.De beszélgettem vele tegnap.
Vagyis Nina beszélgetett vele,mert nem akartam elmondani,hogy ki vagyok.
-Nina,jobb nevet nem találhatnál,volt egy Nina nevezetu lány az iskolámban,aztán mindig osszevesztunk,mert jobb voltam
nála kosárlabdában.
-Ez nem tartozik ide-mérges voltam Janere,mert nem velem torodott éppen,mikor én meséltem.
-Oké,oké,akkor mit mondott?Mirol dumáltatok?
-Semmirol.Teveled mi volt a bulin?
-Hát már nememlékszem.Oszintén.Semmire.
Elítéltem azt amit Jane muvelt,hogy ivott,méghozzá alkoholt.Miért nem lehet az nélkul megélni?
-Gyere,menjunk haza és nézzunk valami filmet-ajánlottam.
Visszapattantunk a lora,majd odahaza felmentunk a szobámba és Szaád gépén megnéztunk egy vígjátékot.Jane két kulonbozo
nevetést használ élete során.Azt a nevetést,ami bolondos és vékony,és azt amit filmnézés kozben alkalmaz,az ordíto,
majd megfullaszto rohogést.